Mindenki abbahagyta a harcot, kivéve egyetlen párost, akik a jelek szerint nem vették észre Dumbledore-t. Sirius kitért Bellatrix fénycsóvája elől, egy szökkenéssel a fekete függöny előtt termett, és a nő arcába nevetett.
-Ejnye, tudsz te ennél jobbat is! - kiáltotta gúnyosan. Hangja visszhangozva zengett a teremben. A következő fénycsóva a mellkasa közepébe talált. Sirius arcáról nem tűnt el a nevetés, de szeme elkerekedett a döbbenettől. Harry már nem gondolkodott, csak az ösztöneit követte. Elengette Neville-t, leugrott a lépcsőről, és kirántotta pálcáját - épp mikor Dumbledore az emelvény felé fordult. Sirius olyan szelíden dőlt el, mintha kedvéért lelassult volna az idő. Teste kecses ívbe feszülve hanyatlott a boltív megfakult függönye felé. Harry a félelemmel vegyes csodálkozás kifejezését látta keresztapjahajdan oly szép vonású arcán. A függöny nagyot lebbent, mintha szélroham kapott volna belé, majd miután Sirius átesett alatta, visszahullott a helyére. Harry hallotta Bellatrix Lestrange diadalordítását, de nem törődött vele - hiszen Sirius csak elesett, s mindjárt előugrik majd a boltív mögül... Sirius azonban nem bukkant fel többé.
-Sirius!- ordította Harry -Sirius!
Ott kell lennie a függöny mögött. Ő, Harry majjd odaszalad, és kihúzza...
Mikor azonban el akart indulni az emelvény felé, Lupin eléugrott, és feltartóztatta.
-Nem segíthetsz rajta, Harry...
-Menjetek érte, mentsétek meg, hozzátok vissza!
- Már késő...
Biztos elérjük még...- Harry kétségbeesetten kapálózott, de Lupin átkarolta a mellkasát.
-Nem segíthetsz rajta, Harry...Sirius nincs többé.